Március utolsó napjára kotorékozást terveztünk......hármasban, plusz a kutyák természetesen.

Aztán a végére úgy alakult, hogy sajnos csak egyedül tudtam kimenni, legnagyobb bánatomra, mivel a vadászat ezen ága nem igazán "egyemberes",.......de hát most így sikerült.

Szándékosan olyan várakat néztem meg, amelyek viszonylag "könnyűek", ahol szükség esetén akár egyedül is elboldogulok. Az első kotorék amelyhez mentem sokat ígért, de.........nem adott semmit ..sajnos. Nem úgy a második, egy árok oldalában levő nagyon régi vár, ahonnét már többször sikerült rókát, rókákat kivennünk. Három kutyát vittem magammal, az öreg 12 !!!!!esztendős cseh kant Vilit, a holland kant Coppert, valamint a saját tenyésztésű szukát Babát, aki még csak kóstolgatja ezt a sportágat. Az öreg kan ment le először,......pár perc kutakodás után már ugatott is!! Na,........... gondoltam biztos itthon van valaki!! Elkezdtem "lehallgatni" a vár környékét, mivel úgy hallatszott a bejáratnál, hogy nincsenek igazán mélyen a harcoló felek. A bejárattól mintegy öt-hat méterre a szántáson-vetésen tisztán lehetett hallani, hogy egyáltalán nincsenek mélyen, ha a kutya itt meg tudja tartani a rókát, akkor nem lesz nehéz dolgunk. Egyetlen aknát kellett mindösszesen ásni, kb. 70-80 cm mélyet, olyan pontosan be lehetett határolni, hogy hol is vannak a lent harcolók. Mikor szakítottam, akkor már egyenesbe kerültünk, ugyanis a lent levő öreg kutya még nem érte el a rókát, szerencsére, ezért lezártam a járatot a kutya felől, majd a járat "rókás" részébe letettem a holland kant,...........aki azonnal belenyúlt a sűrűjébe. A többi már csak rutinfeladat volt.

Egy szuka róka volt lent mindösszesen.........borzalmasan rühös állapotban, úgyhogy neki megváltás volt ez a kotorékozás.

További képek a terrierek munkában című topicban.