Január 22.-én pénteken, ideális időben /persze vadászatra melyik idő nem ideális....pláne kotorékozásra/ újra a kotorékok vallatására indultunk, a már szokásos csapattal. A múlt héten mint már írtam, sikerült elbaltáznunk három rókát egy nap alatt.............a mai nap viszont sikerült hármat terítékre hozni, így aztán azt is mondhatnám, hogy egy-egy, Diana istennőnk "visszadta" azt amit a múlt héten "elvett", vagy, ha vissza nem is adta, de adott helyette másikat.

Egy olyan területrészen kezdtünk, ahol pár napja apróvadra vadásztunk és találtam nagyon ígéretes várakat, sőt az egyik sporttárs sebzett egy rókát, "aki" a vérnyomok alapján beugrott az egyik kotorékba. No.....ebben a kotorékban nem találtunk semmit, úgyhogy a róka nem kapott komoly lövést, mivel elhagyta a várat. A következő várnál viszont a kutya a bújás után nem sokára ugatni kezdett,.........kitartóan.............egy helyről. Mivel már egy jó fél órát vártunk és kijönni nem akart senki, ezért úgy döntöttünk, mi megyünk be. Nem is kellett sokat dolgozni és úgy egy méter mélyről kivettünk egy kicsi, előző évi szuka rókát.......egyedül volt.

A következő vár amit megnéztünk egy sok kijáratos, igazi "ugrasztós" kotorék, de sajnos most üres volt, viszont nem messze tőle egy árok oldalában egy "egykijáratos", nem igazán ugrasztós kotorék következett. Itt azonnal ugatott is a kutya, jelezvén, hogy a lakó itthon van. Rámértünk,.....................és elkezdtük a földmunkát. Itt sem kellett nagyon elfáradnunk mire szakítottunk, innét viszont egy kan rókát sikerült kivennünk, igaz elég rühös állapotban...........ez is csak egyedül volt a várban.

Tovább a következő helyszínre, ami innét kb. egy kilóméterre volt egy egy kis "félszigeten", mivel a várat két oldalról kis patakok szegélyezték.  Egy szintén sok kijáratos vár, ráadásul a járatokból kettő olyan helyen, hogy lőni lehetetlen, ha ugrik a lakó, úgyhogy ebből a két járatból "vakjáratot" csináltunk és vártuk a fejleményeket. Természetesen a kutya közben már lent dolgozott.............................., de mivel ugrani nem akaródzott a rudinak, ezért újra csak földharc. Itt egy kicsit többet kellett dolgozni, mivel az első helynél ahova ástunk, a kutyának nem sikerült megszorítani a rókát és egy jó métert még hozzá kellett tennünk a gödörhöz, de nem volt vészes,....................mire innét is kivettünk egy nagyon szép kan rókát,...................szintén egyedül volt.

Azért írtam mind a három várnál, hogy a rókák egyedül voltak lent, hiszen még csak január 22.-ét írunk és koslatáskor ugye "illenék" nem csak egy-egy rókának lenni a várban.

Így aztán elmondhatjuk, hogy a múlt heti kudarc után, a mai napunk egy igazán gyönyörű vadásznapra sikeredett, hiszen három rókát sikerült a terítékre tennünk, köszönhetően hűséges négylábú  vadásztársainknak.