A jogos védelem

29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

 (3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

29/A. § Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.
 

A jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok, konkréten nem utal a védekezés eszközére, azonban kimondatlanul is benne van, amikor az arányosságra utal. A lőfegyver ugyanis mint ultima ratió („utolsó érv”) minden eszköz felett áll, hiszen távolról, azonnal és nagy  biztonsággal képes elvenni a támadó életét. Ez az arányossági kérdés sok esetben dilemmát okozott a lőfegyverrel védekező számára, pedig egy támadás esetén legkevesebb idő az arányok mérlegelésére adódik.

A Legfelsőbb Bíróságnak az emberi élet és testi épség védelméről szóló, 15. számú irányelve már több évtizede leszögezte, hogy nem szükséges vizsgálni a jogos védelmi helyzetben levő esetén a védekezés arányosságát, ha a támadás az élete ellen irányult. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az élet elleni támadás a támadó életének kioltásával is jogszerűen megakadályozható.

Itt jön a viszont a probléma: mi is minősül emberi élet elleni közvetlen támadásnak. A törvényhozó nem kívánta ennek eldöntését a bírósági a tárgyalóterembe bevinni, hanem egyértelműen rögzítette az új Btk.-ban, a 2012. évi C. törvényben, amely 2013. július 1-jén lépett hatályban, hogy

A jogos védelem

     21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

     22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

     (2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
     a) azt személy ellen 
     aa) éjjel, 
     ab) fegyveresen, 
     ac) felfegyverkezve vagy 
     ad) csoportosan 
     követik el, 
     b) az a lakásba 
     ba) éjjel, 
     bb) fegyveresen, 
     bc) felfegyverkezve vagy 
     bd) csoportosan 
     történő jogtalan behatolás, vagy 
     c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás. 
 

     (3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
 

     (4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. 
 

A törvényhozó tehát felállított egy úgynevezett törvényi vélelmet – ami ellen nincs helye ellenbizonyításnak –, hogy amennyiben a személy elleni támadás éjjel történik, fegyveresen, felfegyverkezve, csoportosan, akkor az a támadás az emberi élet ellen irányul.

Ugyancsak az emberi élet ellen irányul a támadás, ha az a lakásba történő jogtalan behatolással valósul meg éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan.

Míg az első esetben meg kell valósulni egy kétség kívül támadásként értékelhető magatartásnak a felsorolt feltételek valamelyikével, addig a második esetben elegendő a lakásba történő jogtalan behatolás is az ugyancsak ott felsorolt feltételek valamelyikével.

A harmadik esetben viszont a lakáshoz tartozó bekerített helyre való jogtalan behatolásnakfegyveresen kell megvalósulni ahhoz, hogy azt élet ellen intézett támadásként lehessen értékelni.

A minősítő feltételeknek egyébként nem együttesen kell fennállni, elegendő, ha bármelyik megvalósul.

A feltételek közül sem a lakás, sem a hozzá tartozó bekerített hely nem szorul magyarázatra, és úgy gondolom, az éjjel fogalmát sem kell tisztázni, a többit viszont igen, de ezt megteszi a Btk. 459. § (1) bekezdésben lévő értelmező rendelkezések:

3. csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt;

5. fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki
     a) lőfegyvert,
     b) robbanóanyagot, 
     c) robbantószert, 
     d) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket 
     tart magánál, vagy a bűncselekményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el;

6. felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál;

A törvényi vélelem annyira egyértelművé teszi helyzetet, hogy a lakásba jogellenesen éjszaka behatoló (vagy akár nappal fegyveresen vagy felfegyverkezve vagy csoportosan) nem hivatkozhat semmire. Tettének következményeit viselni kell, akár az élete árán is. És most már nem a védekező kényszerül utólagosan bizonyítani a védekezésének jogszerűségét.

Az új Büntető Törvénykönyv szövegét, amelyben az orvvadászat önálló bűntettként szerepel, ide kattintva töltheti le.

Dr. Bokros Gábor ügyvéd,

a Határvidék Sportlövő és Testedző Egyesület elnöke, minősített sportlövő, nemzetközi minősítésű versenybíró, a Magyar Dinamikus Lövészsport Szövetség fegyelmi bizottságának elnöke

www.drbokros.hu

A büntetőjogi alapok után tisztázzuk, hol is van lehetőség vadászati célú lőfegyvert alkalmazni jogos védelmi helyzetben.

Jogos védelmi helyzetben bármit lehet alkalmazni, akár jogellenesen tartott lőfegyvert is. A jogos védelmi helyzetet nem teszi jogellenessé, ha azt valaki engedély nélkül tartott lőfegyverrel gyakorolja, ugyanakkor nem attól válik a védekezés jogossá, hogy ahhoz valaki önvédelmi célú lőfegyvert használ.  A két fogalomnak ugyanis egymáshoz semmi köze.

Aki engedély nélkül tartott lőfegyverét jogos védelmi helyzetben használja, az lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt felel. Aki engedéllyel tartott fegyverével úgy védekezik, hogy cselekménye nem minősül jogos védelemnek, azt pedig annak eredményéért (emberölés, súlyos testi sértés) vonják felelősségre.

Ez a vadászokra is vonatkozik: azzal, hogy nekik – ellentétben az önvédelmi célú lőfegyverrel viselési engedéllyel rendelkezőktől – a gyakorlatban igazából csupán kettő lehetőségük van. Az egyik a vadászterület, a másik pedig a lakás.

Hiába is keresnénk, nem nagyon találunk rá más helyet. A vadászterület egyértelmű: kézben a fegyver, használható a jogtalan támadás esetén, ámbár én a magam részéről nehezen hiszek egy olyan támadásban, ami bármelyik felsorolt feltétel mellett egy töltött lőfegyver csövével szemben megvalósul. Nem zárom ki, lehetséges, de kicsi a valószínűsége, és az eddigi gyakorlati tapasztalatok sem erre mutatnak. Írom ezt annak ellenére, hogy bizony voltak olyan szándékos bűncselekmények, amelyek a vadász élete ellen irányultak, de ezek tartoznak a kisebbségbe. (Talán a magyarlukafai tragédia sem történik meg, ha a mostani Btk. hatályos 2012. márciusában – a szerk.)

A másik lehetőség a lakás – és ez lehet a támadási szituációk többsége – ahol a vadász a lőfegyverét tárolja. A közvetlen támadás elleni védekezés lehetőségét a 253/2004. (VIII.31) Kormányrendelet 2012. évi módosítása teszi lehetővé, amikor a 42.§. kiegészült azzal a rendelkezéssel, hogy

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés

Oldal tetejére